Sziasztok!

A korai terhesség egyik legkellemetlenebb velejárója a hányinger és a hányás. Azért írtam így külön, mert számomra a hányás és az inger ugyanannyira rossz. Ismerős az érzés, amikor hánynod kell, de nem tudsz, mert nem akar jönni? Emellett az ételt sem kívánod, viszont van munkahelyed, ahol teljesítened kell és nem fér bele, hogy folyamatosan ki járj egy kis friss levegőért, vagy nagyokat sóhajtozva bámulj az ég felé, reménykedve, hogy elmúlik ez a fránya érzés. (Kitartást mindenkinek, egyszer tényleg elmúlik! :) )

Lejegyeztem néhány praktikát, ami nekem bevált a 7. héten, így bármennyire is kínzott a hányinger, csak bent maradt az étel, sőt olykor még a hányinger is csillapodott. :)

Tippek:

- még felkelés előtt megettem az ágyban két kekszet

- utána gyorsan reggeliztem, általában hideg tejet (plusz egy kis gabonapehely, vagy egy kis darab vajas kenyér), ez megnyugtatta a gyomromat.

- a mini reggeli után én tartottam mindig tízórait is. Amit a boltban megkívántam, azt vettem meg - ez mindig változó volt.

Sziasztok!

Korábbi bejegyzéseimben már írtam róla, hogy 2012. szeptemberében estem teherbe, másodszori próbálkozásra. Tudom, ez gyors siker volt, de akkor nem úgy látszott. Amikor próbálkozik egy pár, minden sikertelenül eltelt hónap egy örökkévalóságig tart. Igázából, amikor elsőre nem voltam terhes, el sem akartam hinni. Ezer meg ezer tünetet tapasztaltam magamon és biztos voltam benne, hogy itt bizony baba lesz. Aztán mégsem lett. :) Megjött, majd következett egy újabb hónap, de ekkor már nem bíztam a véletlenre. Elkezdtem böngészni a netet, majd a számomra hasznosnak látszó ötleteket összeszedtem. Az egyik írás szerint a ciklus elejétől lehet inni a cickafark teát, amit az egyik drogériában be is szereztem. Igaz, csak a második napon sikerült kezdenem (és utólag kiderült, hogy összekevertem az adagolását egy másik teával), de talán ez használt. A 14. naptól pedig a palástfü teát ajánlott inni, így ezzel a két fajta teával tudod segíteni a sárgatesthormon termelődését, majd a beágyazódást. Annak ajánlom ezt, akinek hol így, hol úgy van peteérése. Emellett még két trükköt vetettem be a biztos hatás érdekében:

Mi soha nem védekeztünk párommal. Volt néhány húzós hónap, amikor drukkoltam, hogy "lécci-lécci, csak most ne legyek terhes!", nem is voltam, de a sok fogadalom, amit a menstruáció napjáig megfogadtam, a feledés homályába is vesztek, amint megjött.

2012 januárjában és februárjában is így jártunk, amikor peteérés után bő egy héttel már furcsa görcseim voltak, hirtelen elérzékenyülések és egyéb - terhességre utaló - jelek. Már ekkor azt feszegettük, hogy mi lenne, ha terhes lennék. El tudnánk tartani? Egyáltalán készen állunk rá, hogy baba legyen? Szeretnénk? Nem rémültek voltunk már ekkor - álmodoztunk. Terhes persze nem voltam, valamilyen hormonális kis kavar lehetett csupán az egész, de valamikor ekkortájt kezdődött egy folyamat, aminek az lett a vége, hogy júliusban bejelentettem páromnak, hogy babát akarok. Nem volt elragadtatva. Sőt! Egy darabig hallgatta a nyaggatásomat, aztán csak finoman elkezdte mondani, hogy ezt ő még nem akarja. Nem tudta megindokolni, hogy miért nem, csak nem és kész. Én nem álltam le, annál jobban mondogattam neki, amíg össze nem vesztünk. Épp peteérésem volt akkor, nagyon sürgetnem kellett, hogy akcióba is lendülhessünk. Sok órányi győzködés után ráállt a dologra. Feküdtünk egymás mellett az ágyban:

- Akkor legyen baba? - kérdeztem.

- Háát, legyen - mondta.

- De akkor most?

- Akkor most - bólintott rá.

Amikor évekkel ezelőtt az egyik Jóban rosszban-os színésznő terhes lett, én is nagyra kerekítettem a szemeimet, hogy akkor ez most hogy lesz?! 19 évesen szülni?! Húha...

Egészen addig nem gondoltam rá, hogy fiatal vagyok anyának, míg a terhességem elején el nem küldtek a kötelező pajzsmirigy vizsgálatra. Pár hetes kismama voltam, amikor a doktornő megkérdezte, hogy hány éves vagyok.

- 24 - feleltem.

- Hú, jó fiatal - válaszolta. - Mostanában az a gyakoribb, hogy 28 éves a legfiatalabb anyuka, aki hozzánk jön, de inkább 30 körüli.